Amory Lovins 2011 áprilisi cikke az atomenergia gazdaságossági problémáiról eredeti nyelven itt található meg.
"Négy évtizede tudjuk, hogy a modern energiarendszerek két
módon fenyegethetik a civilizációt – az éghajlatváltozással és az atomfegyverek
elterjedésével –, úgyhogy mindkét végzetet egyszerre kell elkerülnünk, nem
elcserélni az egyiket a másikra.
Az új atomerőművek építése mindkét problémát súlyosbítja,
tulajdonképpen civil köntösbe bújtatott összeszerelhető bombakészletet
biztosítanak. Gyengítik és lelassítják az éghajlatvédelmet azzal, hogy
dolláronként 2–10-szer kevesebb szén-dioxidot spórolnak meg – ráadásul
20–40-szer lassabban –, mint a fejlettebb, alacsony vagy nulla
széndioxid-kibocsátású versenytársaik. Ám a gazdaság működésének komolyan
vételével és ezen olcsóbb alternatívák megvalósításával meg lehet védeni az
éghajlatot, a békét és a profitot is.
Az atom iránti lelkesedés Pekingtől Londonig, Tokiótól
Washingtonig befolyásos hivatalokat hálózott be, így 2010 végén világszerte 65
atomerőmű építése volt folyamatban. Ebből tizenkettőt már több mint 20 éve így
jegyeznek, 45-nek nem volt hivatalos üzemkezdeti ideje, a legtöbb késésben
volt; 50 épült négy átláthatatlan energiahálózat valamelyikében (25 Kínában, a
többi 25 Indiában, Oroszországban és Dél-Koreában), mind a 65-öt központi
tervezők vették meg, és egyik sem szabadpiaci vásárlás volt, ahol az egyéb
lehetőségek egyenlő eséllyel versenyezhettek volna vagy össze lettek volna
mérve.
A megújulók ezzel szemben uralják a piacot, a világ újonnan
telepített áram-előállítási kapacitásának felét biztosítva 2008-09-ben, illetve
55%-át az Egyesült Államokban 2009-ben (szemben a 2004-es 2%-al). És miközben
a szél- és napenergia virágzik, az atom és a szén hervad – utóbbiak költségei
és kockázatai eltántorítják a befektetőket.
Az új USA-beli atomerőművek 100%-os,vagy még nagyobb állami
támogatást kaptak és kapnak, de nem tudják bevonni a magántőkét, mert ezek a
projektek nem nyújtanak üzleti lehetőséget – csak négy ijesztő kockázatot.
Először is, a fukusimai baleset azonnal lenullázta a világ negyedik
legnagyobb áramszolgáltató cégének mérlegét. Egy 2007-es földrengés 20 milliárd
dollárjába került a TEPCO-nak; ez a mostani eset több mint 100 milliárd dollárjába
kerülhet (Megj.: a TEPCO-t a cikk megjelenése óta gyakorlatilag államosították,
mivel nem tudta állni a teljes költségeket, amiket így a Japán kormány vállalt
át).
Másodszor, az elektromos árammal való spórolás egyre
hatékonyabb és olcsóbb, két vállra fektetve az OECD-t és csillapítva a világ
energiaigényének növekedését: az integratív tervezés még a haszon csökkenése
nélküli bővülést is lehetővé teszi. A „negawattok” Kína legnagyobb fejlesztési
prioritása.
Harmadszor, a sorvadozó készségek, a túlnyújtott ellátási
láncok és a teljes bonyolultság miatt a nukleáris beruházási költségek az
egekben járnak. Az Egyesült Államok utolsó nagy beruházásának megháromszorozódott
költségei igen nehéz helyzetbe hozták a projektekben részt vevő lévő cégeket; a
megrendelt erőműveknek csak 41%-a épült fel és maradt meg. Egyetlen országban
sem tapasztalható semmiféle nukleáris ( technológiai, - gazdasági) fejlődési
görbe; Franciaország legutóbbi erőművének felépítése is három és félszer több
pénzbe és majdnem kétszer annyi időbe került, mint az első. A franciák által
épített új finnországi erőmű közeledik a kétszeres költség és időtartam eléréséhez,
és a franciaországi testvérerőmű is csalódásokat kelt.
Végezetül, az innováció és a tömegtermelés, nem a hatalmas
egységek teszik az atomenergia megújuló versenytársait feltartóztathatatlanul
olcsóbbá: a szélturbinák ára ötödével csökkent 2007 óta (és az új atomerőművek
árát két-háromszorosan veri), a napenergiáé pedig felével, és idén újabb
10-25%-os esést várnak. Nem csoda, hogy a „mikroenergia” – a kogenerációs
erőművek (CHP) és a nagy vízerőműveken kívüli megújulók – adták a világ új
elektromosságának 91%-át 2008-ban.
2010-ben a nagy vízerőműveken kívüli megújulók 151 milliárd
dolláros magánbefektetést kaptak (az atom semennyit), és így a korábbról
meglévőekkel együtt meghaladták az atomerőművek világszintű összes telepített
kapacitását. 2014-re a termelésben is nagyobbak lesznek. Egyetlen egy új
naperőmű is – amely hamarabb felépíthető, mint egy új reaktor – legyőzi termelésben
és versenyképességben mind a 65 jelenleg épülő reaktort.
No de nem teszi a szél és a nap változékonysága ezen
energiaforrásokat megbízhatatlanná? Épp ellenkezőleg.
Minden erőmű leáll. Ha egy atom- vagy szénerőmű áll le –
6-7%-ban figyelmeztetés nélkül, további 4-7%-ban előre láthatóan – 1 milliárd
watt tűnik el a másodperc tört része alatt, gyakran hetekre vagy hónapokra. A
hirtelen leállt atomerőművek újraindítását a fizika teszi nehézzé: amikor 9
erőmű termelése zuhant 100%-ról nullára az Egyesült Államok északkeleti részén
történt 2003-as áramkimaradásban, napokig nem léptek újra működésbe, és két
hétbe került a teljes helyreállításuk.
Szerencsére a közműmérnökök okosan tervezték meg a
hálózatot, úgyhogy ezek az időszakos (megjósolhatatlanul leálló) erőművek
pótolják egymást. A változékony megújulók szintén képesek erre, ám ha leállnak,
azt jóval kegyesebben teszik. Hasonló vagy még jobb megbízhatóság eléréséhez,
még a változékony megújulók 80-90%-os arányban történő felhasználásával is,
négy lépésre van szükség: a szél- és a naperőművek földrajzi és technológiai variálására (hogy különböző
időjárási hatások érhessék őket és hogy másképpen viselkedjenek); az időjárás
előrejelzésére; szükség esetén bevethető megújulók hozzáadására (kis
vízerőművek, geotermikus, biomassza/hulladék, naphő és fotovoltaikus
stb.); illetve ezek egyesítése egy rugalmas keresleti-kínálati rendszerrel
(Megj.: pl fogyasztó oldali szabályozás, intelligens hálózatok, stb.).
2010-ben négy német állam elektromos ellátása volt így biztosítva 43-52%-ban
szélenergiával. Dánia ötödrészben szélenergiát használ, és Európában itt az
adók nélkül a legolcsóbb az áram és a dánoké a legmegbízhatóbb elektromos
hálózat.
A nagy számítások elvégzéséhez már nincs szükség nagy
teljesítményű központi számítógépekre; az elektromos hálózat
működtetéséhez már nincs szükség óriási erőművekre. A tömegtermelt generátorok
sokszínű készletének összekapcsolódó mikrohálózatokban történő elhelyezése
olyan rugalmas lehet, mint az internet, úgyhogy a Pentagon is ezt részesíti
előnyben. A helyszíni és helyi energiatermelés egyúttal megkerüli a hálózat
hibáiból eredő kimaradások 98-99%-át.
Kína ma öt megújuló technológiában áll az első helyen, és
célja, hogy az összesben elérje ezt. A magánvállalkozásoknak köszönhetően Kína
a szélenergiában 2020-ra kitűzött célját már 2010-ben meghaladta, Indiának
pedig több szélenergiája van, mint atomenergiája. Kína 2006-os
megújulóenergia-kapacitása (a nagy vízerőműveket nem számítva) hétszerese volt
a nukleárisnak, és hétszer gyorsabb ütemben is gyarapodott; 2010-ben a távolság
a világ legambiciózusabb atomprogramja ellenére tovább nőtt.
Új atomerőműveket építeni gazdaságtalan és szükségtelen,
úgyhogy az atomfegyverekhez való viszonyról vagy a veszélyességről nem is kell
vitába bocsátkoznunk. Az esendő és rosszindulatú emberek világában persze
mindkettő komoly aggodalmakat kelt, de 60 évnyi erős anyagi támogatás és odaadó
erőfeszítés ellenére az atomenergia továbbra sem képes venni az első két akadályt
– a versenyképességet és az igényt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése