Hipotézisekkel megoldani a nukleáris hulladék problémáját?

George Monbiot angol atom párti "környezetvédő" blogján nemrégiben arról írt, hogyan is szabadulhatnánk meg a szaporító rektorok (Integral Fast Reactor - IFR) segítségével a nukleáris hulladékoktól, és oldhatnánk meg az atomerőművek fűtőanyag ellátását még jó sokáig. Az egyetlen problémám ezzel, hogy ilyen reaktort működés közben, tesztelve, kereskedelmi forgalomban még senki nem látott, mivel még nem elérhető a technológia. Pár reakciót olvashattok alább George cikkére:

With one giant leap they are free! How extraordinarily convenient that, just after the nuclear power mega-disaster of Fukushima and just when it is becoming clear around the world that citizens do not want nuclear power and that no one knows how to get rid of the lethal waste, the nuclear industry and government discover we can "safely" have enough nuclear power for the next 500 years not only without creating any nuclear waste but also by consuming the nuclear waste we already have in the power creation process (Nuclear waste could fuel new breed of reactors, 3 February).
With this miraculous "new" process we will make the very embarrassing 35,000 tonnes of depleted uranium and 100 tonnes of plutonium disappear – "just like that" to quote another well-known comedian. And to help the story along George Monbiot adds his "analysis" (2 February), with the totally misleading statement that we are confronted with a choice between gas and coal, or nuclear power. Renewables, dear George, renewables.
Jim McCluskey
Twickenham, Middlesex

Jim McCluskey válasza lényegében arról szól, hogy mennyire  kényelmes is lenne a hatalmas fukusimai katasztrófa után egyszer csak előállni egy módszerrel mellyel megszabadulhatunk 35.000 tonna (!) urániumtól és 100 tonna plutóniumtól és "biztonságos" nukleáris energiára tehetünk szert a következő 500 évre, mindennemű hulladék keletkezése nélkül. Megújulók kedves George, megújulók!


Proponents of integral fast reactors have so far failed to answer three key questions: do these reactors work, how much do they cost, and how long to build? There have been many unsuccessful attempts to build a working fast reactor. The Japanese spent four decades and $13bn trying. A UK fast reactor at Dounreay was a costly failure which we are still working out how to decommission. No one has built a fast reactor on a commercial basis. Even if these latest plans could be made to work, prism reactors do nothing to resolve the main problems with nuclear: the industry's repeated failure to build reactors on time and to budget. Even the Department of Energy and Climate Change's scientific adviser, David MacKay, says "it isn't the nuclear fuel that's the expensive bit – it's the power stations and the other facilities that go with them."We have a very small window in which to get a grip on our greenhouse gas emissions, but despite proven green technologies existing we are being asked to wait while an industry that has a track record for very costly failures researches yet another much-hyped but still theoretical new technology. You can make paper designs for anything, but that is a long way from sorting out the real world engineering and economic issues that will actually deliver affordable and low-carbon energy. That is why ideas like fast reactors work much better in the headlines than they do in fine print.
Tom Burke Founding director, E3G, Dr Paul Dorfman Founding co-ordinator, Nuclear Consulting Group



Tom Burke és Dr. Paul Dorfman válasza pedig azt taglalja, hogy a szaporító rektorok eddig három kérdést nem válaszoltak meg: működnek-e, mennyibe kerülnek, mennyi időbe kerül felépíteni? Japán 13 milliárd dollárt költött el ezen próbálkozások során. Az angliai Dounreayban lévő ilyen reaktor anyagi kudarc volt, és még mindig dolgoznak rajta, hogy hogyan is bontsák le. Senki sem épített még ilyen reaktort mely kereskedelmi forgalomban használható lenne. Valamint ezek a reaktorok sem tudják megoldani az atomipar 2 nagy problémáját: időben és költségnövekedés nélkül építeni fel egy reaktort. Még az Energia és Klímaváltozási Minisztériumnál tanácsadóként dolgozó David MacKay is azt mondja, hogy: "Ahelyett, hogy bizonyítottan zöld technológiákat használnánk, azt kérik tőlünk, hogy várjuk meg míg egy olyan iparág mely sorozatos anyagi kudarcokkal bír, kifejleszt egy még mindig elméleti stádiumban lévő technológiát"....


Oh please. Between 1955 and 1995 the UK blew more than £4bn of taxpayers' money on fast reactors with nothing to show for it but a radioactive mess at Dounreay. The problem is not the reactor. The boilers have thousands of thin metal tubes with water on one side and molten sodium on the other. Every plant of this kind ever built has had boiler leaks with potential hydrogen explosions that make the plant impossible on an electricity system. If General Electric wants to use its own money on this, fine. If it wants to use mine, as a UK taxpayer, count me out.
Walt Patterson
Associate fellow, Chatham House

Walt Patterson véleménye:  "1955 és 1955 között Britannia több mint 4 milliárd fontot költött az adófizetők pénzéből ezekre a reaktorokra, hogy végül semmi mást csak egy rakás radioaktív hulladékot termeljenek Dounreayban. A probléma nem a reaktor. A "forralók" ezernyi vékony fém csövet tartalmaznak, vízzel az egyik oldalon, olvadt nátriummal a másikon. Minden egyes reaktor mely ezzel a technológiával épült, szembenézett már szivárgással, mely potenciális hidrogén robbanást hordozott magában. Ha a GE ilyet akar építeni a saját pénzén, ám legyen. De ha az enyémet akarják használni, akkor brit adófizetőként azt mondom, hogy köszi, de rám ne számítsanak."




Összefoglalva, ahelyett, hogy még évtizedekig kutatási fázisban lévő technológiákba ölünk bele hatalmas pénzeket, inkább a megújulókat lenne érdemes támogatni. Nem ad tehát választ a nukleáris hulladékok kérdésére ez a technológia sem.