Nukleáris Energia - Egy szertefoszlott álom

The Economist
2012. március 10.

Egy évvel Fukusima után a nukleáris energia jövője koránt sem fényes, köszönhetően a költségeknek és nem utolsó sorban a biztonságnak.

Az atomi részecskében rejlő hatalmas energia ”az egész világot a sivatagos kontinenstől a fagyos sarkokig egyetlen élettel teli Paradicsommá változtathatná”, mondta Frederick Soddy kémikus 1908-ban. Hadászatilag ez az energia épp az ellenkezőjével fenyeget, beláthatatlan módon képes sivataggá változtatni kerteket. Az idealisták álma az volt, hogy civil keretek közt helyre áll az egyensúly és rengeteg olcsó, megbízható és biztonságos elektromos árammal látja el a világot évszázadokig. De nem ez történt és nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben ez változna.

A 26 évvel ezelőtti nukleáris energiára visszatekintve azt láthatjuk, hogy a hanyatló nukleáris ipar fejlődésének egyetlen útja az, ha „rengeteg nukleáris erőművet építenek, majd az évek során felhalmoznak egy csomó adatot arról, hogy nem történt haláleset, vagy súlyos baleset és ennek vitathatatlan következménye az olcsóbb energia.” Ez egy korrekt vizsgálat ám a végeredmény miszerint a nukleáris ipar „éppoly biztonságos mint egy csoki gyár” amolyan tánc az ördöggel. Kevesebb mint egy hónappal később az ukrajnai Csernobil atomerőmű egyik reaktora irányíthatatlanná vált és felrobbant, megölve az éppen akkor ott dolgozókat, valamint jó néhányat az utómunkálatokra a helyszínre küldött emberek közül. A sugárfertőzés szétterjedt, lakhatatlanná téve a vidéket, tízezreket arra kényszerítve, hogy elhagyják az otthonukat. A sugárfertőzés által okozott kár a mai napig nem ismert. A kilakoltatottak által érzett düh és kín egyértelmű volt.

Et tu Japán

25 év elteltével, amikor már szinte a „nukleáris energia reneszánszáról” beszélhettünk ismét megtörtént. A Japán „nukleáris falu” bürokratái, politikusai és iparosai nem egy pusztuló autokratikus állam csinovnyikai voltak, mint a csernobili bűnbakok. Ők elszámolással tartoztak a választóik, részvényeseik, valamint a társadalom felé, mégis hagyták, hogy elragadja őket a nukleáris energia iránti hév. Elhanyagolták az előírásokat, biztonsági rendszereket, amik nem léptek működésbe, valamint figyelmen kívül hagyták a tektonikus veszély lehetőségét és ezalatt végig a nukleáris biztonság mítoszát hirdették.

Nem minden demokrácia működik ilyen gyengén, de a nukleáris energia egyre kevésbé lesz a demokráciák kizárólagossága. Az egyik legnagyobb befektető a közeljövőben Kína, de nem azért mert olyan sokat áldoznának a nukleáris energiára, hanem azért mert egy csekély befektetés is hatalmasnak számít a többiekhez viszonyítva egy ekkora gazdaságban. Kína biztonsági előírásai valószínűleg Fukusimára alapulnak majd, hiszen néhány új létesítményük már most is a legmodernebb és legbiztonságosabb tervezések közé tartozik. A biztonság azonban több, mint jó tervezés. Független szabályozást és aprólékos, kellő önkritikával rendelkező biztonsági kultúrát igényel, amely folyamatosan ellenőrzi a rizikófaktorokat, amik elkerülhették a figyelmét. Ezek azonban nem azok a dolgok, amiket Kína vagy akár Oroszország, aki szintén tervezi jó néhány erőmű megépítését meg tudna valósítani.

A független szabályozás minden olyan országban nehézségekbe ütközik, ahol az iparágat jórészt a kormány támogatja. Mégis, ahogy azt e heti külön riportunkban megírtuk, kormányzati segítség nélkül a magán cégek egyszerűen nem építenének atomerőművet. Ez részben a helyiek ellenállása, valamint a kormányzati előírások változásában rejlő kockázat miatt van így, ahogy az Németországban is történt, ahol Fukusima után, az addig biztonságosnak ítélt erőműveket a kormány leállíttatta, mely hideg zuhanyként érte az iparágat. De leginkább a reaktorok rendkívül magas költsége befolyásolja a befektetőket. Az alacsonyabb költségvetésű, poszt csernobili tervek nem valósultak meg. Az a pár új reaktor, amely Európában épül már rég túllépte az eredetileg is magas költségvetést. Amerikában, a világ legtöbb nukleáris erőművével rendelkező országban, a palagáz vitte le az árát az alternatív energiának. Új nukleáris létesítmények építése ott is csak az olyan stabil piacon lehetséges, mint a dél-keleti régió.

Egy jóval költségesebb világ technológiája

Ahhoz, hogy a nukleáris energia nagyobb szerepet játsszon a világban vagy olcsóbbá kell válnia vagy az alternatív energiaforrásoknak kell drágulniuk. Elméletileg a második variáció biztatóan hangzik, hiszen a fosszilis fűtőanyag által okozott környezeti károkért jelenleg senki nem felelős. A káros anyag kibocsátás megadóztatása a fosszilis fűtőanyag árának emelkedéséhez vezetne. Már régóta szót emeltünk a káros anyag kibocsátási adó bevezetése, valamint a energia támogatás eltörlése mellett. A gyakorlatban azonban a szén energia költsége nem indokolja a nukleáris energia használatát. Nagy Britannia szén energia költség minimuma, mely azonos árakat garantál 2020-ig és mely ár jelenleg négyszerese az európai piaci árnak új erőművek építését hivatott elősegíteni. Úgy tűnik azonban, hogy további ösztönzésre lesz szükség, hiszen kevés jel mutat arra, hogy a magas árakat mindenhol be lehetne vezetni és azt hosszú távon fenn lehetne tartani.

Még akkor is, ha a szén energia árának emelkedése hozná el a változást, a nukleáris energia sokkal versenyképesebb volna, ha valamivel olcsóbb lenne. A kormányzati vizsgálatok és évtizedekre visszanyúló fejlesztési programok ellenére ez nem tűnik valószínűnek. A fejlesztések ott virágoznak, ahol több tervezet versenyezhet egymással, ahol az újoncok könnyen bekapcsolódhatnak és ahol rugalmasak a szabályozások. Számos megújuló energiához kapcsolódó technológia megfelel ezeknek a feltételeknek és olcsóbbá válik ennek következtében. A nukleáris energiára vonatkozóan azonban ez az út nem járható. A javaslattevők szerint a sorozat gyártott reaktorok kiválthatnának párat a napjaink behemótjai által okozott problémák közül. De a valódi újítás érdekében az ilyen reaktoroknak hatalmas, versenyképes piacra volna szüksége. Ilyen piac pedig nem létezik.

A nukleáris fejlesztés még mindig lehetséges, de nem egy gyors folyamat, mint ahogy a bálnák is lassabban fejlődnek a muslicáknál. Ez azonban még nem jelenti a nukleáris energia hirtelen eltűnését. Napjaink reaktor beruházásai a 22-ik században is működhetnek, míg a jól irányított még évekig működőképes reaktorok leállításának, mint ahogy az Németországban történt nem sok értelme van. Az olyan országok melyek nem látják biztosítottnak az egyéb energia források biztonságát továbbra is építenek majd reaktorokat csak úgy mint azok az országok, melyek rendelkeznek a megfelelő anyagi háttérrel nukleáris fegyver gyártásához. Abban az esetben pedig,ha a fosszilis fűtőanyagok ára emelkedik és magas is marad a rendelkezésre álló mennyiség csökkenése vagy az adók miatt, a nukleáris energia újból felvirágozhat. Ám a globális felvirágoztatás ígérete már örökre a múlté.

A The Economist eredeti cikke itt található meg.