Nukleáris Energia - Egy szertefoszlott álom

The Economist
2012. március 10.

Egy évvel Fukusima után a nukleáris energia jövője koránt sem fényes, köszönhetően a költségeknek és nem utolsó sorban a biztonságnak.

Az atomi részecskében rejlő hatalmas energia ”az egész világot a sivatagos kontinenstől a fagyos sarkokig egyetlen élettel teli Paradicsommá változtathatná”, mondta Frederick Soddy kémikus 1908-ban. Hadászatilag ez az energia épp az ellenkezőjével fenyeget, beláthatatlan módon képes sivataggá változtatni kerteket. Az idealisták álma az volt, hogy civil keretek közt helyre áll az egyensúly és rengeteg olcsó, megbízható és biztonságos elektromos árammal látja el a világot évszázadokig. De nem ez történt és nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben ez változna.

A 26 évvel ezelőtti nukleáris energiára visszatekintve azt láthatjuk, hogy a hanyatló nukleáris ipar fejlődésének egyetlen útja az, ha „rengeteg nukleáris erőművet építenek, majd az évek során felhalmoznak egy csomó adatot arról, hogy nem történt haláleset, vagy súlyos baleset és ennek vitathatatlan következménye az olcsóbb energia.” Ez egy korrekt vizsgálat ám a végeredmény miszerint a nukleáris ipar „éppoly biztonságos mint egy csoki gyár” amolyan tánc az ördöggel. Kevesebb mint egy hónappal később az ukrajnai Csernobil atomerőmű egyik reaktora irányíthatatlanná vált és felrobbant, megölve az éppen akkor ott dolgozókat, valamint jó néhányat az utómunkálatokra a helyszínre küldött emberek közül. A sugárfertőzés szétterjedt, lakhatatlanná téve a vidéket, tízezreket arra kényszerítve, hogy elhagyják az otthonukat. A sugárfertőzés által okozott kár a mai napig nem ismert. A kilakoltatottak által érzett düh és kín egyértelmű volt.

Et tu Japán

25 év elteltével, amikor már szinte a „nukleáris energia reneszánszáról” beszélhettünk ismét megtörtént. A Japán „nukleáris falu” bürokratái, politikusai és iparosai nem egy pusztuló autokratikus állam csinovnyikai voltak, mint a csernobili bűnbakok. Ők elszámolással tartoztak a választóik, részvényeseik, valamint a társadalom felé, mégis hagyták, hogy elragadja őket a nukleáris energia iránti hév. Elhanyagolták az előírásokat, biztonsági rendszereket, amik nem léptek működésbe, valamint figyelmen kívül hagyták a tektonikus veszély lehetőségét és ezalatt végig a nukleáris biztonság mítoszát hirdették.

Nem minden demokrácia működik ilyen gyengén, de a nukleáris energia egyre kevésbé lesz a demokráciák kizárólagossága. Az egyik legnagyobb befektető a közeljövőben Kína, de nem azért mert olyan sokat áldoznának a nukleáris energiára, hanem azért mert egy csekély befektetés is hatalmasnak számít a többiekhez viszonyítva egy ekkora gazdaságban. Kína biztonsági előírásai valószínűleg Fukusimára alapulnak majd, hiszen néhány új létesítményük már most is a legmodernebb és legbiztonságosabb tervezések közé tartozik. A biztonság azonban több, mint jó tervezés. Független szabályozást és aprólékos, kellő önkritikával rendelkező biztonsági kultúrát igényel, amely folyamatosan ellenőrzi a rizikófaktorokat, amik elkerülhették a figyelmét. Ezek azonban nem azok a dolgok, amiket Kína vagy akár Oroszország, aki szintén tervezi jó néhány erőmű megépítését meg tudna valósítani.

A független szabályozás minden olyan országban nehézségekbe ütközik, ahol az iparágat jórészt a kormány támogatja. Mégis, ahogy azt e heti külön riportunkban megírtuk, kormányzati segítség nélkül a magán cégek egyszerűen nem építenének atomerőművet. Ez részben a helyiek ellenállása, valamint a kormányzati előírások változásában rejlő kockázat miatt van így, ahogy az Németországban is történt, ahol Fukusima után, az addig biztonságosnak ítélt erőműveket a kormány leállíttatta, mely hideg zuhanyként érte az iparágat. De leginkább a reaktorok rendkívül magas költsége befolyásolja a befektetőket. Az alacsonyabb költségvetésű, poszt csernobili tervek nem valósultak meg. Az a pár új reaktor, amely Európában épül már rég túllépte az eredetileg is magas költségvetést. Amerikában, a világ legtöbb nukleáris erőművével rendelkező országban, a palagáz vitte le az árát az alternatív energiának. Új nukleáris létesítmények építése ott is csak az olyan stabil piacon lehetséges, mint a dél-keleti régió.

Egy jóval költségesebb világ technológiája

Ahhoz, hogy a nukleáris energia nagyobb szerepet játsszon a világban vagy olcsóbbá kell válnia vagy az alternatív energiaforrásoknak kell drágulniuk. Elméletileg a második variáció biztatóan hangzik, hiszen a fosszilis fűtőanyag által okozott környezeti károkért jelenleg senki nem felelős. A káros anyag kibocsátás megadóztatása a fosszilis fűtőanyag árának emelkedéséhez vezetne. Már régóta szót emeltünk a káros anyag kibocsátási adó bevezetése, valamint a energia támogatás eltörlése mellett. A gyakorlatban azonban a szén energia költsége nem indokolja a nukleáris energia használatát. Nagy Britannia szén energia költség minimuma, mely azonos árakat garantál 2020-ig és mely ár jelenleg négyszerese az európai piaci árnak új erőművek építését hivatott elősegíteni. Úgy tűnik azonban, hogy további ösztönzésre lesz szükség, hiszen kevés jel mutat arra, hogy a magas árakat mindenhol be lehetne vezetni és azt hosszú távon fenn lehetne tartani.

Még akkor is, ha a szén energia árának emelkedése hozná el a változást, a nukleáris energia sokkal versenyképesebb volna, ha valamivel olcsóbb lenne. A kormányzati vizsgálatok és évtizedekre visszanyúló fejlesztési programok ellenére ez nem tűnik valószínűnek. A fejlesztések ott virágoznak, ahol több tervezet versenyezhet egymással, ahol az újoncok könnyen bekapcsolódhatnak és ahol rugalmasak a szabályozások. Számos megújuló energiához kapcsolódó technológia megfelel ezeknek a feltételeknek és olcsóbbá válik ennek következtében. A nukleáris energiára vonatkozóan azonban ez az út nem járható. A javaslattevők szerint a sorozat gyártott reaktorok kiválthatnának párat a napjaink behemótjai által okozott problémák közül. De a valódi újítás érdekében az ilyen reaktoroknak hatalmas, versenyképes piacra volna szüksége. Ilyen piac pedig nem létezik.

A nukleáris fejlesztés még mindig lehetséges, de nem egy gyors folyamat, mint ahogy a bálnák is lassabban fejlődnek a muslicáknál. Ez azonban még nem jelenti a nukleáris energia hirtelen eltűnését. Napjaink reaktor beruházásai a 22-ik században is működhetnek, míg a jól irányított még évekig működőképes reaktorok leállításának, mint ahogy az Németországban történt nem sok értelme van. Az olyan országok melyek nem látják biztosítottnak az egyéb energia források biztonságát továbbra is építenek majd reaktorokat csak úgy mint azok az országok, melyek rendelkeznek a megfelelő anyagi háttérrel nukleáris fegyver gyártásához. Abban az esetben pedig,ha a fosszilis fűtőanyagok ára emelkedik és magas is marad a rendelkezésre álló mennyiség csökkenése vagy az adók miatt, a nukleáris energia újból felvirágozhat. Ám a globális felvirágoztatás ígérete már örökre a múlté.

A The Economist eredeti cikke itt található meg.

A NISA ideiglenes szakértői csoportja már korán jelezte a reaktor leolvadását

TATSUYUKI KOBORI újságíró

 2012. március 4.

Két hónappal annak nyilvánosságra hozatala előtt, hogy a Fukusima 1. sz. atomerőmű három reaktorában megolvadtak a fűtőelemek, a japán Nukleáris és Ipari Biztonsági Ügynökség (NISA) szakértői kezében már voltak erre utaló adatok, azonban semmilyen intézkedés nem történt e jelentős információ nyomán.

Az Asahi Simbun című lap által a közérdekű adatok nyilvánosságára hivatkozással megszerzett dokumentumok szerint a csoport egy jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy egy héttel a nagy kelet-japán földrengés után, március 18-án délután 2:45-kor olvadási folyamatok indultak meg az 1-3. számú reaktorokban.
A NISA azonban nem tette közzé a csoport által készített elemzést, mivel a testület csak egy ideiglenes szerv volt, mely sietősen állt össze körülbelül 10 tisztségviselő, köztük az iparügyi minisztérium és a Japán Nukleáris Energiabiztonsági Szervezet képviselőinek részvételével.
Eiji Hiraoka, a NISA igazgató-helyettese azt nyilatkozta, azért nem kezelte elsődleges fontosságúként az elemzést, mert nem voltak arra vonatkozó szabályok, hogyan kell eljárni az ideiglenes szervezetek által készített anyagok tekintetében.

„Nem szabad elsiklanunk afelett, hogy nem sikerült integrálnunk a csoportot a hivatalos szervezeti struktúrába”, mondta Hiraoka.

Az erőmű üzemeltetője, a Tokyo Electric Power Co. (TEPCO) május 15-én ismerte el az 1. számú reaktor és május 24-én a 2. és a 3. számú rektorok leolvadását, két hónappal azt követően, hogy a március 11-i földrengés és cunami megtépázta az erőművet.
A NISA csak a TEPCO bejelentése után ismerte el a leolvadásokat. A csoport által készített elemzést nem használták fel sem a nyilvánosság tájékoztatása, sem az atomkatasztrófa nyomán tett egyéb kezdeti intézkedések során.

Az ad hoc csoport március 14-én kezdte meg tevékenységét a NISA vészhelyzetek elhárítására szakosodott központjának (Emergency Response Center) berkein belül.
A csoport felállítását a NISA stratégiai és koordinációs részlege kezdeményezte, hogy megalapozott értékelésekhez juthasson, mivel az elemzések elkészítéséért egyébként felelős részlegeket lefoglalta a vészhelyzeti intézkedések megtétele.
A csoport elemezte a vízszintekkel és -nyomással kapcsolatos adatokat, valamint a Konténment Légköri Megfigyelő Rendszer adatait, mely a reaktorok konténmentjeiben lévő sugárzásszinteket méri. Az adatok a TEPCO által folyamatosan teljesített adatszolgáltatásból származtak.

Március 15-én az 1. és 2. számú reaktorokban hirtelen megemelkedett a sugárzásszint, ami arra utalt, hogy olvadt fűtőelemek kerültek a konténmentek aljára. A leolvadás ellenére a csoport jelentése szerint a helyzet továbbra is stabil maradt a kintről beszivattyúzott víznek köszönhetően, mivel a fenéken felhalmozódott, megolvadt fűtőelemek nagyrészt elmerültek.

Az elemzést azonban csak tájékoztató jellegű anyagként kezelték, mivel a csoportnak nem volt hivatalosan meghatározott helye a NISA szervezeti struktúrájában.

Az atomenergia-mentes társadalom hamarosan valóság lehet

Napjainkban már nincs áramtermelő atomreaktor Japán nyugati részében. Az ország keleti részében található fennmaradó két reaktort pedig hamarosan bezárják karbantartás miatt.

Ha a jelenlegi helyzet májusig fennmarad, Japán áramellátásához egyetlen atomreaktor sem fog hozzájárulni.
Eddig azoban még nem lépett fel áramhiány, mivel a kereslet-kínálat kiegyenlített volt. A fűtésszezon végének közeledtével még inkább növekedni fog az energiafelesleg.

A tavalyi, március 11-i katasztrófa óta eltelt közel egy év alatt a közvélemény hozzáállása az energia felhalmozásához érezhetően megváltozott; a passzív „muszáj” attitűd irányából elmozdult a „valamit tenni kellene” irányába. Ez a fajta pozitív hozzáállás az energiatakarékossághoz mind az üzleti szférában, mind pedig a háztartások körében terjedőben van. A tavalyi évben bebizonyosodott, hogy a legjobb erőforrás az energiatakarékosság lehet.
Az áramellátó rendszer feszített tempóban üzemel, naftalinszagú/leselejtezett termikus hőerőműveket állítanak szolgálatba, hogy pótolják az atomerőművek révén kiesett energiamennyiséget. Tagadhatatlan, hogy az energiahiány miatti aggodalmak némiképp hatással vannak a gazdaság aktivitására is.
Mindezek ellenére az energiafelhasználás csökkentésére tett erőfeszítések nem fogják vissza a gazdaságot, és nem okoznak komoly fennakadást a mindennapi életben. Mi több, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy kialakulóban van egy olyan stratégia, mely lefekteti a gazdasági megújulás alapjait azzal, hogy megreformálja az energiatakarékosság gazdasági és társadalmi rendszerét.

Jogosan vetődik fel tehát a kérdés, hogy valóban szüksége volt-e Japánnak ötvennégy atomreaktorra.

Az atommentes társadalom képe egyre életszerűbbé válik

Tavaly júliusi vezércikkünkben felvázoltuk a képét egy atomenergia-mentes társadalomnak. Ebben a cikkben azt állítottuk, hogy Japánnak módja lenne húsz-harminc év alatt megszabadulnia az atomenergiától.
Tekintetbe véve a tényt, miszerint a tavaly augusztusi keresleti csúcsot is sikerült tizenkét-tizenhat reaktor bevonásával kielégíteni, azt mondhatjuk, hogy a fentebbi vízió korábban is teljesülhet.
Az energiaellátásról és keresletről szóló hasonló tények és feltételezések a kormány energiapolitikájának megváltozását kellene eredményezniük. Ez pedig annak a felismerése lenne, hogy nem kell csak azért reaktorokat alkalmazni, mert biztonságosnak mondják őket. Elég lenne csak annyi reaktort működtetni, amennyire valóban szükség van.
A közvélemény figyelmének központjában jelenleg a fukusimai prefektúra területén fekvő Oi nukleáris erőmű hármas és négyes reaktorának újraindítása áll, melyeket a Kansai Electric Power Co. üzemeltet. A két reaktor üzemen kívül volt, mióta biztonsági ellenőrzésre bezárták őket.
A Nukleáris és Ipari Biztonsági Ügynökség (NISA) átnézte a két reaktor tűréstesztjei alapján készült előzetes értékeléseket, melyeket az erőmű nyújtott be. A beszámolókat „megfelelőnek” tartották.
A kormány által elvárt tűréstesztek - melyek a használaton kívül álló reaktorok újra üzembe helyezésének feltételei -, azonban csak a fontosabb berendezésekre és létesítményekre vonatkoznak, nem pedig a nukleáris erőművek egészére. Ezek a biztonsági tesztek számolnak a nagyobb földrengések és cunamik okozta vészhelyzetekkel, az egyéb tényezőkkel – mint például a tűz okozta veszélyekkel - azonban nem.
A NISA által adott „megfelelő” besorolás tehát nem garantálja az ilyen létesítmények biztonságát, csupán annyit jelöl, hogy a teszteknél alkalmazott számítások helyesek.
Az újra üzembeállításról meghozandó döntésnél tehát elsősorban az kellene biztosítani, hogy a fukusimai nukleáris balesetből levont tanulságokat alkalmazni fogják majd a biztonsági előírásokban és a katasztrófa megelőzésben.Létfontosságú lenne egy jobban működő kríziskezelő rendszer felállítása is, mely biztosítja, hogy váratlan esemény beköveztekor a legmegfelelőbb intézkedéseket foganatosítják a károk mérséklésére.
Ez a folyamat azonban időigényes, a nyári csúcsszezon előtt nem ér a végére. Ha valószínűsíthető, hogy áramhiány lesz nyáron, néhány reaktort munkába kell majd állítani, megfelelően.az előzetes biztonsági intézkedéseknek
Ezt azonban csak akkor szabad megengedni, ha biztosra vehető, hogy az illetékesek megfelelően felmérték és számításba is vették a más forrásokból és az energia megtakarításából származó lehetséges energiakészleteket.

Az erőművek szeretnék visszaállítani az eredeti állapotokat

Az energiatermelő létesítmények kampánya, mely a fukusimai egyes számú reaktor balesete utáni áramhiányra hívta fel a figyelmet, immár teljesen elszakadt a valóságtól.
Az áramszolgáltatásért felelős vállalatoknak természetesen be kell magukat biztosítaniuk a váratlanul bekövetkező helyzetekre, de nagyon sok japán úgy gondolja, hogy az energiaipar csupán a saját érdekeit szem előtt tartva próbálja meg újraindíttatni a reaktorokat, sorjában egymás után, legelsőként az Oi atomerőművéit.
Az erőművek érvelése azonban egyhamar nem győzi meg a gyanakvó közvéleményt.
Hogy a reaktorok működtetéséhez elnyerje a nagyközönség támogatását, a kormánynak legalább azt meg kell ígérnie, hogy a lehető legkevesebb reaktort indítják újra – még abban az esetben is, ha bebizonyosodik, hogy a nyári energiaszükséglet kielégítéséhez elengedhetetlen az atomenergia bevonása.

Hány reaktort indítanak majd újra? Esetleg egyet sem? Milyen hatással lesznek az újraindítások az ország gazdaságára és társadalmára? Hogyan fog változni az áramszolgáltatás díja az elkövetkezendő hónapokban?
Ezeket a tényezőket figyelembe kell venni, és be kell építeni azokba a közép- és hosszútávú tervekbe, melyek az atomenergia-mentes jövőt vázolják fel.
Legfontosabb az, hogy észben tartsuk: nem a már egyszer leállított reaktorok újra üzembe helyezése a cél, hanem a reaktorok leállítása.
A legfontosabb teendő, hogy új nukleáris biztonsági szabványokat állítsanak fel és egy olyan keretrendszert, mely segítségével krízishelyzetben is cselekedhetünk és megelőzhetjük a katasztrófákat.
Azután a még meglévő reaktorok osztályozása jön kockázati értékük alapján, majd el lehet döntenünk, hogy melyektől kell megszabadulni örökre.
Mindeközben folyamatosan szem előtt kell tartani a katasztrófa megelőzési és kitelepítési költségeket, melyeket oly sokáig nem vettek figyelembe.
Vannak olyan döntések, amelyeket most is meg lehet hozni, ilyen például az elöregedett reaktorok leszerelése. Jelenleg Japánban tizenkilenc olyan reaktor van, melyek kora meghaladja a harminc évet. Ezek között szerepel a fukusimai egyes reaktor is. Három másik reaktor életkora pedig már a negyven évet is meghaladta.
Komoly alapja van annak, hogy ezeket az elöregedett reaktorokat minden további, részletes biztonsági átvizsgálás nélkül bezárják. Ez a megközelítés az úgynevezett „elővigyázatossági elv”, melyre Európában és a világ egyéb részein is nagyon odafigyelnek.

Szembenézés a nukleáris veszéllyel

Évközi jelentésében a kormány által megbízott vizsgálóbizottság a fukusimai reaktorolvadás ügyén a paradigmaváltás szükségességére hívta fel a figyelmet, hogy a hasonló csapásokat megelőzhetőek és megfelelően kezelhetőek legyenek.
Hogy ez valóra válhasson, szembesülni kellene végre a valósággal, miszerint az atomenergia termelése eredendően veszélyes. Ezidáig az áramszolgáltatók, a politikusok és a szakértők szemet hunytak efelett a valóság felett.
Ez a fajta hozzáállás teremtette meg az atomenergia biztonságosságának mítoszát. Ennek tudható be az is, hogy a fukusimai katasztrófa bekövetkezte után nem indult konstruktív párbeszéd a nukleáris energiatermelést támogató és az azt ellenző csoportok között.
Annak érdekében, hogy nemzeti egyetértés szülessék az atomenergia-mentes jövőről, új vitafolyamot kell indítani mindenkori szem előtt tartva azt, hogy az atomenergia veszélyes.

-- Asahi Shimbun, 2012. február 27.

Az eredeti cikk megtalálható itt.